A megfelelő folyadékfogyasztásról
Sok előadást tartottam egészségről, sok olyan embert is vizsgáltam, akik ismerték az egészséges életmód alapjait, mégis ritkán találkozom olyan emberrel, aki elegendő vizet iszik.
Egyszerűen hiányzik a kellő késztetés, hogy eleget igyunk. Ezért fontos a megértés, hogy tanuljuk meg olvasni testünk jelzéseit, amelyek vízhiányban jelentkezhetnek.
A szomjúságérzet hiánya nem jelenti azt, hogy testünk nem szomjazik; csupán azt, hogy érzékelésünk nem elég éles. Hasonlóan a szagláshoz: egy elhasznált levegőjű terembe lépve kis ideig érezzük ezt, de pár perc múlva már nem. A szomjúságérzetre csak akkor számíthatunk, ha csak kevés folyadék hiányzik. Testünk leggyakrabban energiahiány, fáradtság, éhség formájában jelzi a vízhiányt. Ezt sokan egy csésze kávéval (vízhajtó hatású!) vagy evéssel „kezelik” egy nagy pohár víz megivása helyett, tovább növelve a vízhiányt! Persze további kiszáradásnál, vagy amikor a száj nyálkahártya is kiszárad, a szomjúságérzet ismét felerősödik, de ilyenkor már fejfájás, alacsony vérnyomás vagy egyéb tünetek is jelezhetik a helyzet súlyosságát.
Testünk hasonlatos egy tóhoz, amiben halak (a testünket alkotó sejtek) vannak. A vízben a táplálkozásnak, anyagcserének köszönhetően széndioxid és sok más „salakanyag” halmozódik fel, amitől meg kell szabadulni, hogy az élethez szükséges állandóság fennmaradhasson. Ha a folyadéktér beáramlása és kiáramlása bőséges, a víz (testünk folyadéktere) tiszta marad. Ha csökkentjük a be- és kiáramló folyadék mennyiségét, elkerülhetetlen, hogy salakanyagok, szennyezőanyagok halmozódjanak fel.
Az ivás (beáramlás), valamint az izzadság, a vizelet, a kilehelt pára és a széklettel távozó víz, (kiáramlás) közötti folyadékcsere az egyetlen lehetőség a testünket felépítő sejtek milliárdjai által folyamatosan termelt anyagcsere végtermékek és más nem kívánatos anyagok kiürítésére. Ez a testünk szabályozott állandósága fenntartásának legfontosabb záloga.
A test vízháztartásában más meghatározó tényezők is vannak, mint a kellő mennyiségű és minőségű só pótlás, a vérkeringés, nyirokkeringés, a kiválasztó szerveink (vesék, máj és a bőr) állapota, de kellő vízpótlás nélkül egyik sem működik jól.
A testünket felépítő sejtek száma, tömege határozza meg a képződő anyagcsere melléktermékek mennyiségét. A szükséges folyadékbevitel arányos a test tömegével, test felülettel. Nagyjából 15-20 testsúly kilógrammonként 1 liter vízre van szükség naponta. Egy 60 kg-os embernek 3 – 4 liter, egy 80 kg-os embernek 4 – 5 liter a napi vízigénye. Ez jelentősen nőhet fokozott izzadáskor (pl. nyáron, szaunában, sportolás vagy munka közben, lázas állapotban).
Ezek a számok első hallásra szokatlanok, de fokozatosan bárki képes ennyi vizet meginni! Az egyetlen „kényelmetlenség”, hogy többet és gyakrabban kell vizelni. De ne feledjük: a potenciálisan igen sok problémát, fájdalmat okozó anyagcsere végtermékek vagy kiürülnek a testből (vízben oldva) vagy lerakódnak. Más lehetőség nincs.
Bármilyen szer, ami nem segíti a méregtelenítést, csak látszólagos vagy legjobb esetben ideiglenes „megoldás”. A kellő mértékű víz elfogyasztását nem lehet megspórolni, mással helyettesíteni.
Gyakori aggály, hogy a fenti mennyiség túlterhelheti egy idős ember szívét, veséit. Ez csak akkor lenne igaz, ha ezt valaki 1 – 2 órán belül inná meg, nem adva esélyt annak eltávozására. Egész napra elosztva mindegy, hogy 2 litert vagy 12 litert iszunk, mert nem folyadék hozzáadás, hanem folyadékcsere történik. Az a vér mennyiség, amit a szív egyszerre mozgat, lényegében változatlan. A vesék ráadásul könnyebben látják el feladatukat, ha bőséges folyadékból kell kiszűrniük a kiválasztandó anyagokat. Akár egy vese, vagy károsodott vesék (vese elégtelenség előtti állapot kivételével) is képes megbirkózni a feladattal.
Gyakorlati tanácsok:
Az első szempont a mennyiség, a második a minőség. Még a pocsolyavíz vagy klóros vezetékes víz is jobb, mint a vízhiány. Persze ha választhatunk, a lehető legtisztább vizet igyuk. A vészhelyzeteket leszámítva senki se fogyasszon tartósan klóros vagy más módon szennyezett vizet.
Előbb igyunk, azután együnk szilárd ételt, mert a folyadék hamar továbbjut a gyomorból, majd felszívódik. Pár perces szünetekkel akár több nagy pohár vizet is meg lehet inni, majd nyugodtan ehetünk, azonban ha előbb szilárd étellel „tömjük meg” a gyomrunkat, az csak lassan halad tovább, így sokáig nincs hely elegendő folyadéknak.
Mérjük meg a súlyunkat lefekvéskor és ébredés után. A kettő közötti különbség az éjszakai párolgás (izzadság) mennyisége. Érdemes ezt ébredés után a lehető leghamarabb visszapótolni, még reggeli előtt. Ez általában legalább fél – háromnegyed liter.
A napi mennyiséget lehetőleg koraestig fogyasszuk el, később csak annyit igyunk, amennyi a szomjat oltja, így elkerüljük, hogy éjszaka is WC-re kelljen mennünk.
Ha valamilyen program miatt a WC-re járást fel akarjuk függeszteni, a program előtti időt hagyjuk ki, jóval előtte vagy utána pótoljuk a folyadékot.
Ha kell, tegyük vonzóbbá, amit iszunk! Jó választás lehet a citrom, mentalevél, csipkebogyó vagy más gyógytea, zöldség levek, Stevia vagy hasonló természetes ízesítők. Ezek sokat segíthetnek, hogy szívesebben nyúljunk a pohár után! Ez hasznos lehet akkor is, ha a gyerekünket akarjuk rászoktatni a bőséges ivásra.
Semmiképp se igyunk szénsavas vizet – ez az enyhe savassága miatt sem kívánatos, másrészt ebből is nehéz kellő mennyiséget inni.
Porciózzuk ki a napi mennyiséget, ha kell fél literes üvegekbe (vagy ami beválik), és tegyük olyan helyre, ahová gyakran esik a figyelmünk.
Néhány népszerű folyadék, mint pl. fekete tea, koffein tartalmú vagy alkoholos italok, cukros és mesterséges íz anyag tartalmú italok savasító vagy vízhajtó hatásuk és káros anyag tartalmuk miatt csak tovább növelik a folyadék igényt. Ne fogyasszunk ilyeneket, de ha mégis fogyasztunk, bőséges „öblítéssel” mentesítsük testünket a káros következményektől.
Dr. Lerner Péter